Pondíkisták

A pondíkisták a Pondíki városából származó, és arról elnevezett félmonoteista vallás követői. Félmonoteista, mert ugyan egyetlen isten, Je létezésében hisznek, mégis két további, különböző istenség létezését is elfogadják, noha hiszik, hogy valójában a három egy és ugyanaz (de amúgy meg mégsem).

Eredet

A pondíkizmus Szentírása, a pondíki-i Cincina szerint - ami a félreértések elkerülése végett a benne foglalt történések után évszázadokkal íródott, ötvenhatodkézből származó pletykák alapján, így természetesen tökéletesen megbízható forrásnak számít a hívők számára - az ismert világ megalkotása egyetlen istenhez köthető, akinek nevét nem mondhatják ki. Ő persze soha nem állított magáról ilyesmit, de mivel imponáltak neki ezek a nagy szavak, nem is tagadta.

Mindenesetre saját fiaként álcázva magát hirdette igéjét Pondíki városában, a közös időszámításunk szerinti 7. században. Tanai szájhagyomány útján terjedő maradványaiból alakult ki az évszázadok során a pondíkizmus.

Szentháromszág

1. Az atya

A pondíkisták titokzatos, baljóslatú erőt tulajdonítanak uruk nevének, és félnek kimondani, ezért neve két kezdőbetűjével hivatkoznak rá: JE. Ez azonban gyakran félreértésekhez vezet úgy az egymás közötti kommunikációban, mint például kívülállókkal valami csatározások alkalmával, a hallgató ugyanis nem mindig tudja eldönteni, hogy a beszélő istenéhez fohászkodik, nagyban egyetért vagy örül valaminek. A források szerint a hívők által egyetlen istennek vélt entitás valódi neve Gerwald, ám az idő folyamán kialakult későbbi nyelvjárásokban már Jerrold-ként említik. Ebből alakult ki a ma használatos Je rövidítés. Gyakran hatalmas, két lábra ágaskodó, bölcs egérként ábrázolják, lándzsájával jobbján, mellyel a Gonoszt hivatott megsemmisíteni.

A pondíkisták úgy tartják, hogy Je a felhők között él, egy óriási malomkerékben, melyet folytonosan forgat, így az isteni szerkezet keringeti a Napot a Föld körül. Angyali teremtményei, a denevérek szárnycsapásai hajtják a szelet, és vele együtt mozgatják a felhőket és korbácsolják a tenger hullámait.

2. A fiú

Michīmus a Messiás, aki a monda szerint tulajdonképpen úgy jött a világra, hogy Je egy szép tavaszi délutánon egér képében leszállt a halandó földre, ahol elcsábította, megtermékenyítette, aztán megszülte saját magát. Egy istennek természetesen mindez nem okozhat problémát. Újdonsült magával nem tudván, mit kezdjen, elhelyezte őt Pondíkiben, ahol zöldséges kofák és kacsák nevelték fel. Őt azonban mindez nem érdekelte, hiszen tudta, hogy egyetlen küldetése, hogy megváltsa a világot.

Fiatalkorától kezdve járt a város népe között, és hirdette magasztos igéit, mint például, hogy "Ne lopj!", vagy hogy "Ha rálépnek a lábadra, tartsd oda a másik lábadat is, és ha arra is rálépnek, vágd kupán az illetőt, aki ilyen szemtelen veled!", vagy hogy "Boldogok a sajtkészítők, mert az övéké a Mennyek országa.", vagy hogy "Minden nap egy edami, s a betegségnek csumi!". Ám ezt sokan ellenezték, különösen a laktózérzékenyek. Nem csoda, hogy az évek során elért nagy népszerűsége ellenére utolérte a hangos kisebbség haragja, akik lefejezték egy ember méretű egércsapdával. Mielőtt azonban eltemethették volna, újra életre kelt, és egy hófehér egérré változott, és azt kiáltotta, "Én vagyok az apám!", azzal felszállt az égbe.