Ricardus Desidiōsus
 | |
| Játékbeli adatok | |
|---|---|
| Egyéb ismert neve(i) | Signifer Ricardus Desidiōdus |
| Nem | Férfi |
| Faj | Human |
| Osztály | Paladin |
| Foglalkozás | Szabadúszó, ex-hittérítő |
| Háttér | Traveller |
| Irányultság | (True) neutral |
| Megjelenés | |
| Kor | 42 |
| Magasság | 180 |
| Súly | 75 |
| Szemek | Kettő |
| Bőr | Egyértelműen van neki. |
| Haj | Középhosszú |
| Arcszőrzet | Szakáll |
| Technikai adatok | |
| Szerző | Csongor |
| Kaland forrás | Tomb of Annihilation |
Ricardus Desidiōsus (barátainak, ha éppen vannak neki, csak Rico) paladin, a Legio Ferreus Molossus egykori légiósa utazó kalandorként tengeti életét. Hittérítő múltját hátrahagyva járja a világot és keresi útját és szent hitének valódi jelentését. És szárnykürtöl. Sokat. De tényleg nagyon.[1]
Tulajdonságok
Megjelenés
Rico többnyire szolgálati idejéből megmaradt ruháit viseli: fekete köpenyt és láncinget, alatta szíve fölött viselvén a pondíkisták közösségének szent szimbólumát. Jobbján egyszerű, de jól megmunkált, hosszú acél kard, balján egykezes pöröly lóg, melyekhez kisebb, kör alakú légiós pajzs társul.
Hátán kalandor életmódjához elengedhetetlen holmikkal (többek között kötelek, vizes tömlő, serpenyő, meg némi só) tömött zsákja feszít. Vállán átvetve legbecsesebb kincse és egyben hűséges utazótársa, egy szárnykürt fityeg. A bronz fényben csillogó hangszer, melyet Rico úgy szeret fújni, nagy szerepet játszott abban, hogy a paladin ez idáig (többnyire) ép ésszel vészelte át hosszú évek óta tartó magányos kalandozásait. Különös véletlen, hogy amikor mégsem volt egyedül, ugyanezen trombitával kergette társait az őrületbe.
Gesztenyebarna, hosszú haja és szakálla között virító szemeivel gyakran maga elé révedve, vagy a távolt kémlelve burkolózik saját gondolataiba, fohászkodva, néha még olyankor is, ha nincs egyedül. Halandó ember léte ellenére zöld szemét gyakran barnának látják, de volt, aki bizonyos szögből nézve a kékre esküdött.
Személyiség
Ha Rico egyéniségét szeretnénk tömören összefoglalni, azt a következőképpen tehetnénk: aurora mediocritas.
Lényegében életvidám és barátságos, gyakran mégis zárkózott. Megvan a másokba vetett alapvető bizalma, de mindig van nála kéznél egy egészséges adag bizalmatlanság. Habár béketűrő ember, kielégült sóhajjal nyugtázza azokat a csütörtök esti bunyókat. Sokat jelent számára a csend és nyugalom, de ha egyszer rázendít, kő kövön nem marad. Életét a vallásnak szentelte (vagy fogalmazzunk inkább úgy, tették ezt azok, akik gyermekkorában lepasszolták a légiónak), ám képes megkérdőjelezni azokat a dolgokat, amiket meg szokás kérdőjelezni, amikor olyanokról beszélünk, akik rendszerint megkérdőjeleznek dolgokat.
Rico szeret beszélni és szeret kérdezni (de főleg az előbbit), attitűdje többnyire optimista, de minimum realista, és mindig jó kedélyű - már ha nem idegesíti fel mondjuk egy összegabalyodott cipőfűző, a szembeszél, vagy a gondolat, hogy ezek a dolgok fel szokták idegesíteni. Hisz benne, hogy alapvetően minden teremtmény jó szándékkal született e világra, s igyekszik eszerint ítélkezni, mégsem hagyja figyelmen kívül a felismerés, hogy egyesekben ebből a jóból kicsivel kevesebb maradt fenn, mint azokban, akikben egy kicsit több. Ebből kifolyólag, ugyan mit sem szeretne jobban, mint békét kerek e világban, nagyon jól tudja, mikor kell odab*szni. Vagy épp nótázni egyet.
Egy szó, mint száz, ez az ember ösztönszerűen, természetes lazasággal tátikázik a mértékletesség macskabajusz vékony arany középútján. Tökéletes egyensúlyban van, mint ahogy mindennek lennie kellene.[2]
Élete
Nem sokat lehet tudni Rico korai életéről, már csak abból az egyszerű okból kifolyólag sem, hogy származását tekintve is egy senki, és a Tomb of Annihilation előtt egyébként sem tartozott az ismert világ legnagyobb legendái közé. Így aztán sok ideig nem jegyeztek le róla semmit a krónikások, hiszen azt sem tudták, hogy létezik, és le kellene róla jegyezni valamit. Minden, amit tudunk tehát, a paladin saját beszámolóiból, és néhány szemtanú elmondásából származik.
Gyermekkora
Egy dolog biztos: egy nyári délutánon, mikor a nap erős fényt sugárzott a földre, rikítót, szülei a gyermek Riquito-t egy marék aranyra váltották a Ferreus Molossus, azaz a Vaskopó seregénél.[3] Itt aztán a pondíkisták hittérítő légiós katonát neveltek belőle (mindenesetre igyekeztek), hogy az Úr Je[4] nevében terjessze a Messiás, Michīmus[5] tanait.
Katonadolog
Riquitito-t már egészen korán kiemelte a többiek közül fantasztikus tehetségtelensége, illetve a zene iránt érzett kiolthatatlan szenvedélye, a két tény kombinációja pedig lehengerlő sikerrel keltett ellenszenvet a körülötte élni igyekvőkben, beleértve feljebbvalóit is.
Így alakult, hogy az alig 20 éves Rico megkapta a Signifer, azaz zászló hordozó rangot. Életbevágóan fontos szerep ez egy csatában, hiszen a zászló áll az alakzat élén, és az segít a harc hevében tájékozódni a katonáknak. Ugyanakkor ebből kifolyólag köztudottan igencsak halálos is, hiszen minden ellenséges egység arra pályázik, hogy kivonja a signifert a forgalomból, ezzel összezavarva az alakulatot. Egyesek keserű csalódottságára Ricardus azonban játszi könnyedséggel tudott nem meghalni minden egyes ütközetben.
Idővel még rá is cáfolt a többiekre (vagy csak ők szoktak hozzá?), és társai egy idő után egészen szívmelengetőnek és inspirálónak élték meg Rico muzsikáját, ami így gyakran segített fenntartani a társaság moralitását; sőt, egy ízben egy csapat éhes vámpír karmai közül is sikerült kizenélniük magukat.[6] A légió parancsnokai persze nem voltak ilyen vajszívűek és elnézőek.[7]
Ő azonban ebből mit sem fogott fel. Csak azt tudta, hogy van egy hang, amelyet gyakran hall a fejében, mintha őt szólítaná. Ez a hang nem volt ártó szándékú, sőt. Ricardus úgy érezte, egyenesen Je beszél hozzá, és útmutatást kínál neki. Minden bizonnyal neki volt köszönhető, hogy eljutott idáig, s mindig tudta, mit kell tennie, ha bajba került. Néha egészen furcsa dolgokat hallott, miszerint a pondíkisták elfeledték hitük valódi jelentését, letértek az igaz útról, és csupán az erőszakkal, és nézeteik másokra való rátukmálásával foglalkoznak, ami nem mellesleg sajtjaik minőségi romlásához is vezetett. Je (vagyis az annak vélt hang) ösztönözte a férfit, hogy hagyja ott azt a rakás bohócot, és találja meg a pondíkizmus végső jelentését. És ő így is tett. 1470-ben, egy visszafogottan fülledt, szeptemberi estén, Rico utoljára fújta el a "Ballag a katona, szájában trombita..."[8] kezdetű nótát bajtársainak, Pondíki ezernyi csillag kristályos fényétől tarkított tiszta ege alatt.
Úttalan utakon[9]
Rico dezertált, s többé nem nézett vissza: Vándorként tengette életét, aki céltalanul, mégis céltudatosan járta a világot. Ha nem tudta, merre induljon, csak eldobott egy követ, s amerre gurult, arra ment tovább.[10] Nem volt valódi desztinációja, de mindig úgy érezte, pontosan arra megy, amerre mennie kell (vagy legalábbis tudatalattija ezzel igyekezett nyugtatni), s Je isteni hangja sosem hagyta el. Sőt, ami azt illeti, erőt adott neki. Akármerre kóborolt, és akármilyen kalamajkába keveredett, a mennyei sugallat mindig elegendő hatalommal ruházta fel, hogy kikecmeregjen belőle. A paladin pedig esküt tett a túlvilági hangnak, hogy akármerre is fújja őt a szél, életútja mindig a hősiesség és dicsőség egérköveivel lesz kirakva.[11]
Csaknem 20 évnyi kóborlás után pedig Rico igazán belejött a gyakorlatba, és már magától is elég ügyes és bölcs volt ahhoz, hogy képes legyen vigyázni nem csak önmagára, de azokra is, akiknek szükségük volt rá. A paladin ugyanis rendelkezik olyan különleges képességekkel, melyeket kóborlása során tökélyre fejlesztett, és gyakorta segített a bajba jutottakon. Néha még bérmunkákat is elvállalt, ha tehetősebb személyt kellett védelmezni, ő pedig éppen pénzszűkében volt. Baldur's Gate-ben is megfordult párszor, amikor gazdag kereskedőket kellett kísérgetnie a városba vezető utakon, és egyszer-másszor meg is gyűlt a baja az Örséggel, amikor a városban időzve a paladin, kissé önkényes módon a szegények megsegítésére adta a fejét, pl. amikor egyszer véletlenül egy sajnálatos kenyér lopási ügybe keveredett.[13]
Barátja nem sok volt, legalábbis olyan nem, akivel túl gyakran tartotta volna a kapcsolatot. Ez annak volt köszönhető, hogy sosem maradt egy helyben túl sokat, viszont imádott szárnykürtjén játszani. Sokan szerették hallgatni hol vidám, hol melankolikus nótáit, másokat az őrületbe kergetett vele.
1491-ben, 42[14] éves korában több kalandorral karöltve Baldur's Gate-ből Chult-ba hajózott, hogy az akkoriban az ismert világ minden szegletét fenyegető nekromanta átok végére járjon.
Trivia
- ↑ Rico karaktere egyetlen, nagy utalás a Macskafogó c. rajzfilm egyik mellékszereplőjére, Lusta Dick-re. Ricardus Desidiōdus latinul Lusta Richárdot jelent. Az egér a rajzfilmben számtalanszor szárnykürtön játszik, ami a kedvenc hangszere.
- ↑ Idézet a Bosszúállók 3. c. filmből, Thanostól.
- ↑ Szintén egy utalás a Macskafogó c. rajzfilmre, melynek címszereplője egy hatalmas fém kutya, a macskák réme. A pondíkisták Sátánjukat, Tu'amut rendszerint macska alakjában ábrázolják.
- ↑ A pondíkisták félnek kiejteni istenük teljes nevét (Jerrold), ami természetesen Jehovára utal.
- ↑ Utalás Mickey Mouse-ra. Egyúttal újabb kapcsolódási pont a Macskafogóval, amelyben érintőlegesen felmerül, hogy annak a világnak is Mickey egér volt a Jézus Krisztusa.
- ↑ Újabb párhuzam a Macskafogóval. Lusta Dick zenével érzékenyíti el és teszi barátságossá az őt rabul ejtő vámpírdenevéreket.
- ↑ Ihlette Rejtő Jenő: Az előretolt helyőrség c. regénye, amelynek főszereplője, Galamb kifejezetten meg akar halni (hogy családja az ő életbiztosításából fedezhesse tartozásait), és mégsem sikerül neki soha. Önpusztító kísérletei között pedig előszeretettel szórakoztatja a sereget szájharmonikázással, amiért feljebbvalói nem kifejezetten rajonganak.
- ↑ R-GO - Ballag a katona
- ↑ Wass Albert: Úttalan utakon c. verse részben szintén a múlt hátrahagyásáról szól.
- ↑ Edda - Minden sarkon álltam már
- ↑ Rico választott fogadalma 3. szinttől: Paladin Oath of Glory.
- ↑ Újabb kitekintés a Macskafogóra, ahol Lusta Dick a dzsungelben eltévedve "megküzdött" egy húsevő virággal is.
- ↑ Az eseményt az Aladdin c. rajzfilm ihlette, amiben a címszereplő kenyeret lop, mert nincs mit ennie, de végül más rászorulóknak adja azt. Aladdin - Paladin szóhasonlat, valaki?
- ↑ A 42-es szám utalás a Galaxis útikalauz stopposoknak c. sci-fi regényre. A történetben egy mindennél intelligensebb szuperszámítógép kiszámolja, hogy a végső válasz, ami az Életet, a Világmindenséget meg Mindent illet, 42.
