„Jamāl Ō” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 4. sor: | 4. sor: | ||
=== Történet === | === Történet === | ||
Jamāl | Jamāl története néhány mondatban összefoglalható. [https://i.pinimg.com/236x/63/9b/5e/639b5e6566b4f5688d10119b2905b7b1.jpg Elmondom, hogy történt]: Egy tragikus szekérbalesetben elveszítette szüleit és bal alkarját is. Ezt követően helyi szerzetesek fogadták be, és tanították meg mindenre, amit tud. Nappal a szerzetesek földjein gazdálkodott, amikor pedig lement a nap, az esti fáklyák fényénél harcművészetük csínját-bínját leste el. Így esett, hogy srácunk akár pörgő rúgással is képes datolyát szüretelni. Általában azonban nagyobb hasznát vette bal karjára erősített khopeshének, mely egyszerre volt a harcban fegyver, és az árpamezőn sarló. | ||
Akármilyen idilli is volt a szerzetesi élet, Jamāl egy szép kedd délelőtt úgy döntött, elég volt: önálló életet, saját kertet akar. Így hát elbúcsúzott mindenkitől, és annyi év után végre hazatért szülei birtokára. Ezután 4 álló napon át ásott, mivel az évek alatt a sivatagi homok betemette a fél birtokot. A lényeg, hogy éjt nappallá téve dolgozott, míg egy nap körülnézett, és úgy érezte, az övé a legszebb föld a sivatagban. Tulajdonképpen nem tévedett. Hamarosan nemesek sorakoztak nála, és kérték, hogy tervezzen nekik kertet, lugast, udvart, és Jamāl segített is. | |||
Egy alkalommal maga az uralkodó kereste fel a tieflinget, és azzal a feladattal bízta meg, hogy elkészítse a legnagyobb, legpompásabb, párját ritkító kertet a világon. Jamāl először udvarias hajbókolások közepette visszakozni próbált, ám az uralkodó házi krokodilusaira mutatott, és néhány célirányos szóval eloszlatta a kétségeket afelől, hogy a feladat kérés volt-e, vagy parancs. Mivel Jamāl nem szeretett volna hüllő bél bélés lenni, megköszönte a lehetőséget, és nyomban munkához látott. | |||
Rengetegen sürögtek-forogtak a keze alatt, és a projekt szépen alakult. Azonban az uralkodó azt szerette volna, ha egzotikus növények is tarkítják kertjét, és elküldte a tieflinget, hogy személyesen járjon el az ügyben. Ő pedig fogta magát, és ment északra, északra és még északra. A történet ezen a ponton viszonylag ködössé és zavarossá válik, de a lényeg, hogy valahogy Wallachiában kötött ki. Páfrányokat, virágokat, makkokat gyűjtögetett, amikor naplemente után egy faluba ért, egész pontosan Tataruba. | |||
A lap 2025. január 15., 20:58-kori változata
 | |
| Játékbeli adatok | |
|---|---|
| Egyéb ismert neve(i) | Jamāl Ō |
| Nem | Férfi |
| Faj | Tiefling |
| Osztály | Monk |
| Foglalkozás | Farmer |
| Háttér | Farmer |
| Irányultság | Neutral good |
| Megjelenés | |
| Kor | 37 |
| Magasság | 175 |
| Súly | 75 |
| Szemek | Aranybarna |
| Bőr | Vörös |
| Haj | Fekete, göndör |
| Arcszőrzet | Szakáll, fekete, göndör |
| Technikai adatok | |
| Szerző | Csongor |
| Domain | Csongor |
| Kaland forrás | Vlad Tepes legendája |
Jamāl Ō (ejtsd: Dzsamál Ó) egy tiefling szerzetes, Mulhorand szülötte, aki életét elsősorban a mezőgazdálkodásnak és a kertészetnek szentelte. Életfilozófiája, hogy saját homloka izzadtsága által termelje meg, amire szüksége van, és szereti a virágokat. Természetesen, ahogy az ilyenkor lenni szokott, kacifántos véletlenek sorozata következtében Wallachiába került, és belekeveredett a pokoli fenevad, Vlad Tepes elleni harcba.
Történet
Jamāl története néhány mondatban összefoglalható. Elmondom, hogy történt: Egy tragikus szekérbalesetben elveszítette szüleit és bal alkarját is. Ezt követően helyi szerzetesek fogadták be, és tanították meg mindenre, amit tud. Nappal a szerzetesek földjein gazdálkodott, amikor pedig lement a nap, az esti fáklyák fényénél harcművészetük csínját-bínját leste el. Így esett, hogy srácunk akár pörgő rúgással is képes datolyát szüretelni. Általában azonban nagyobb hasznát vette bal karjára erősített khopeshének, mely egyszerre volt a harcban fegyver, és az árpamezőn sarló.
Akármilyen idilli is volt a szerzetesi élet, Jamāl egy szép kedd délelőtt úgy döntött, elég volt: önálló életet, saját kertet akar. Így hát elbúcsúzott mindenkitől, és annyi év után végre hazatért szülei birtokára. Ezután 4 álló napon át ásott, mivel az évek alatt a sivatagi homok betemette a fél birtokot. A lényeg, hogy éjt nappallá téve dolgozott, míg egy nap körülnézett, és úgy érezte, az övé a legszebb föld a sivatagban. Tulajdonképpen nem tévedett. Hamarosan nemesek sorakoztak nála, és kérték, hogy tervezzen nekik kertet, lugast, udvart, és Jamāl segített is.
Egy alkalommal maga az uralkodó kereste fel a tieflinget, és azzal a feladattal bízta meg, hogy elkészítse a legnagyobb, legpompásabb, párját ritkító kertet a világon. Jamāl először udvarias hajbókolások közepette visszakozni próbált, ám az uralkodó házi krokodilusaira mutatott, és néhány célirányos szóval eloszlatta a kétségeket afelől, hogy a feladat kérés volt-e, vagy parancs. Mivel Jamāl nem szeretett volna hüllő bél bélés lenni, megköszönte a lehetőséget, és nyomban munkához látott.
Rengetegen sürögtek-forogtak a keze alatt, és a projekt szépen alakult. Azonban az uralkodó azt szerette volna, ha egzotikus növények is tarkítják kertjét, és elküldte a tieflinget, hogy személyesen járjon el az ügyben. Ő pedig fogta magát, és ment északra, északra és még északra. A történet ezen a ponton viszonylag ködössé és zavarossá válik, de a lényeg, hogy valahogy Wallachiában kötött ki. Páfrányokat, virágokat, makkokat gyűjtögetett, amikor naplemente után egy faluba ért, egész pontosan Tataruba.
