Virághatalom

Virághatalom

Kezdés	2025.03.25.
Dungeon Master	Csongor
Karakterek	Amarillisz Cseterjesi - Sári Babetta Bíró - Eszti Báthori Fiona - Icu Björn Thorsten - Bálint Viliej Hanko - Kristóf

Különös dolgok történnek odaát, a Médszentkereszt mellett fekvő Tüskédi Mézsörfőzdében. Az elmúlt hetekben egyre gyakrabban felbukkanó ragyogó köd, nyugtalanító zümmögés, és ismeretlen teremtmények mára elijesztették a legutolsó munkást is, így veszélybe került a generációk óta fennálló, hagyományőrző családi vállalkozás. Tüskédi Marinka elkeseredetten botorkál fel-alá a faluban, abban reménykedve, hogy talál olyan bátor médszentkereszti lakost, netán átutazóban lévő kalandort, aki hajlandó segítséget nyújtani a bajba jutott gazdasszonynak, és fényt deríteni a Tüskédi-birtok alatt megbúvó rejtélyre. Marinkának minden támogatásra szüksége lesz, hogy megtarthassa a sikeres és büszke üzletasszony hírét, továbbvihesse örökségét, és természetesen, hogy ezáltal újfent kiváló mézsörrel láthassa el a környékbélieket (az így megteremtett munkalehetőségekről nem is beszélve).

Karakter készítés

Ezt a kalandot 1. szintű karakterekkel fogjuk kezdeni, akik a további, egymáshoz fűződő kalandok során fognak majd fejlődni. A karaktereitek megalkotása során érdemes lehet figyelembe venni, hogy a tervek szerint ez a kaland később egy, a helyszínek, nevek, esetleges tematika értelmében "magyarosabb" kampánnyal kapcsolódik majd össze. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ehhez az egy alkalmas kalandhoz ne kreálhatnátok olyan "eldobható" karaktert, aki a későbbiek során már nem fog szerepelni; ez is egy tökéletesen jó megoldás lehet.

A karaktereitek háttértörténetében helyezzétek el, hogyan léptek majd be a kalandba, és találkoztok Marinkával, pl.: átutazóban lévő kalandorok, katonák, hittérítők, egyebek vagytok, médszentkeresztiek, vagy a szomszédos települések egyikéről érkező lakosok vagytok, stb.; illetve, hogy miért döntötök úgy, hogy vállaljátok a kockázatot, és segítetek neki! Karaktereitek nem kell, hogy ismerjék egymást, de nem is feltétlenül kell, hogy mind idegenek legyenek egymás számára, pl.: összebeszélhettek, hogy néhányan ismeritek egymást a faluból, stb.

A kaland

1. alkalom

2025.03.25.

A Dagadó Hordó fogadó fából faragott cégtáblája nyikorogva lengett a tavaszi szélben, miközben a nap utolsó sugarai megcsillantak a nedves macskaköveken. A bejáratnál, karba tett kézzel, szürkés bőrrel és éber tekintettel állt Bíró Babetta, az ork biztonsági őr, aki egyesével vizsgálta át a betérő kalandorokat.

Belépett Cseterjesi Amarillisz, a mindössze másfél láb magas, huncut mosolyú gnóm, nyomában Viliej Hanko, a félszerzet, aki mindig kétlépéses hátrányban volt a világ méreteihez képest. Báthori Fiona, zöld bőrű ork nő, íját vállán viselve, csendben követte őket. Végül a magas, szikár ember, Björn Thorsten lépett be, kardja nyelét ujjai nyugtalanul simogatták az orkok láttán. Babetta csak bólintott, és beljebb tessékelte őket.

Odabent már várta őket Tüskédi Marinka, a helyi mézsörfőzde örököse, akinek arcán aggodalom árnyékolta a szépséget. Elmondta, hogy a főzde munkásai elmenekültek — a méz valamiért életre kelt, s az üres hordók helyén most félelem és varázslat tanyázik.

A Tüskédi birtokon kiderült: Marinka egyedül viszi az örökséget, apja már régen elhunyt. A pincébe már le se mer menni — a köd sárgásan kavargott, a levegőben vibráló mágia zsongott.

A bátor csapat mégis lemerészkedett. Viliej elsőként vizsgálta a kiömlött mézet, mikor támadtak az Apacukák — édes, ragacsos lények, melyek mintha egy rémálomból szöktek volna meg. Mari egyetlen varázslattal kettőt karamellává égetett, kettőt a falhoz csapott, Björn a kardjával szinte kettéhasított egyet, bár kis híján maga is beleragadt. Fiona nyila a mézlény testébe fúródott, míg Babetta baltája véget vetett az utolsó ellenállásnak.

Továbbhaladva egy rejtélyes ajtó zárta útjukat — a padlón négy lapka, mind más-más szimbólummal. Vili szeme megcsillant; ügyesen lépett sorra a megfelelő lapkákra, mire az ajtó kattant és feltárult egy poros laboratórium.

A rendetlenségben kémcsövek, jegyzetek, rúnákra vésett kövek lapultak. Kiderült, hogy ezek tartották kordában azt a varázslatot, amely most eluralkodott. Néhány rúnát magukkal vittek, s a folyosón továbbhaladva egy kör alakú terembe érkeztek.

A terem közepén egy hordó pulzált, mintha élne. A falakon ütött-kopott rúnák, a köd egyre sűrűbb lett, mígnem belőle kirajzolódott egy hatalmas, mágiával formált méh. Babetta rúgása megrepesztette a lényt, a csapat pedig kétségbeesetten próbálta helyükre illeszteni a rúnákat, de minden próbálkozás hiábavalónak bizonyult.

Végül a hordó felrobbant — a robaj visszhangzott, a csapatot a falhoz csapta a lökéshullám, de mindenki túlélte. A hordó romjai között egy cetlit találtak, amelyen Marinka apjának kézírása állt: A helyi vadvirágok képesek kordában tartani a mágiát.

Feljutva a felszínre Marinka hálás volt, még ha bánatosan is vélekedett a felrobbant hordó ügyében. Bevallotta: ő próbálta továbbfejleszteni apja receptjét, s ehhez veszélyes varázslatot használt. A kalandorok megkapták jutalmukat — néhány aranypénzt, egy-egy különleges főzetet — majd a naplementében továbbálltak, hátrahagyva a Tüskédi birtokot és a Dagadó Hordót, ahol újra sörrel telt a korsó és nevetéssel a terem.

De a vadvirágok azóta is sűrűbben nyílnak Médszentkereszten... és a méz íze kicsit mágiás maradt.

2. alkalom

2025.06.12.

Alig pár órával azután, hogy hőseink felszabadították a helyi sörfőzdét, a győzelmet a fogadóban ünnepelték. A sör folyt, a hangulat emelkedett – mígnem berontott Eugén, Tüskédi Marinka fia, s kétségbeesetten kért segítséget. Valami nem stimmelt a virágokkal – mágikusak voltak, de senki sem tudta, miért. Eugén arra kérte a kalandorokat, hogy hozzanak neki hagymás boglárkát a közeli Bák faluból, egy bizonyos Finedir nevű embertől. Az ajánlat: 50 arany, a növény pedig jöhetett csokorban, magban, csak szaporítható legyen.

A társaság elfogadta a küldetést. Viliej kért egy kis sót és szenet a kandallóból, hogy valami rejtélyes dologra készüljön. Babetta megszerezte főnöke beleegyezését egy rövid szabadnapra. Mielőtt azonban útnak indultak volna, még megnézték Fiona cirkuszi előadását: a félork lábbal íjászkodott, ágyúból repült, és lángoló gyűrűn szállt keresztül – a közönség rózsákat dobált.

Másnap a kalandorok egy Y elágazáshoz értek, s a jobb oldali utat választották. Az ösvény egy nyulakkal teli rétre vezetett. A nyulak kezdetben ártalmatlannak tűntek – mígnem Vili két példányt égő kezekkel megsütött. A többi nyúl erre feldühödött, és átkozódva támadtak. Mari megpróbált beszélni velük, de csak trágár szidalmakat kapott. A csapat végül sikeresen elmenekült, Vili egy sült nyulat a hóna alá csapva, s inkább a másik irányt választották.

Így jutottak el Bák falujába, melyet mohás falutábla jelzett. Az utcákon kóborolva próbáltak Finedir után érdeklődni. Björn megpróbált kihúzni valamit egy részegből, de az összetévesztette Bélával, aki valószínű a gomb gyárban volt éppen, és semmit sem tudott. A piacon Mari végül egy almaárustól megtudta: Finedir egy tünde varázsló volt, aki évekkel ezelőtt eltűnt tanítványával együtt – s egyszer még egy sziklát is nyulakká változtatott.

Ahogy a kocsma felé tartottak, egy bárány bégetve szaladt utánuk. Fiona megnyugtatta – s a bárány nyakában lógó tekercs kiderült: Speak with Animals tekercs volt. Használat után a csapat megdöbbenve hallotta, hogy a bárány valójában Finedir. Ám alighogy ez kiderült, a távolból üvöltések hallatszottak.

Egy félork, egy medve és három farkas közeledett – a bárányért jöttek. Vili ködfelhőt idézett, hogy elválassza őket. A harc kaotikussá vált: Mari véletlenül Fiona fülébe durrantott, a harcosok farkasokat vágtak le, Fiona fényes nyalábot küldött, Vili tűzgolyóval perzselt, Babetta és Björn testközelből csaptak le, Mari pedig a medvével küzdött.

A végén a csapat győzedelmeskedett. A haldokló félork utolsó szavai fagyossá tették a levegőt: "A bárányt vissza kell vinni... Novák mesterének…"