A mézsörfőzde mélyén

A mézsörfőzde mélyén

Kezdés	2025.03.25.
Befejezés	2025.03.25.
Dungeon Master	Csongor
Karakterek	Babetta Bíró - Eszti Amarillisz Cseterjesi - Sári Viliej Hanko - Kristóf Báthori Fiona - Icu Björn Thorsten - Bálint
Alkalmak	1

Különös dolgok történnek odaát, a Médszentkereszt mellett fekvő Tüskédi Mézsörfőzdében. Az elmúlt hetekben egyre gyakrabban felbukkanó ragyogó köd, nyugtalanító zümmögés, és ismeretlen teremtmények mára elijesztették a legutolsó munkást is, így veszélybe került a generációk óta fennálló, hagyományőrző családi vállalkozás. Tüskédi Marinka elkeseredetten botorkál fel-alá a faluban, abban reménykedve, hogy talál olyan bátor médszentkereszti lakost, netán átutazóban lévő kalandort, aki hajlandó segítséget nyújtani a bajba jutott gazdasszonynak, és fényt deríteni a Tüskédi-birtok alatt megbúvó rejtélyre. Marinkának minden támogatásra szüksége lesz, hogy megtarthassa a sikeres és büszke üzletasszony hírét, továbbvihesse örökségét, és természetesen, hogy ezáltal újfent kiváló mézsörrel láthassa el a környékbélieket (az így megteremtett munkalehetőségekről nem is beszélve).

Karakter készítés

Ezt a kalandot 1. szintű karakterekkel fogjuk kezdeni, akik a további, egymáshoz fűződő kalandok során fognak majd fejlődni. A karaktereitek megalkotása során érdemes lehet figyelembe venni, hogy a tervek szerint ez a kaland később egy, a helyszínek, nevek, esetleges tematika értelmében "magyarosabb" kampánnyal kapcsolódik majd össze. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ehhez az egy alkalmas kalandhoz ne kreálhatnátok olyan "eldobható" karaktert, aki a későbbiek során már nem fog szerepelni; ez is egy tökéletesen jó megoldás lehet.

A karaktereitek háttértörténetében helyezzétek el, hogyan léptek majd be a kalandba, és találkoztok Marinkával, pl.: átutazóban lévő kalandorok, katonák, hittérítők, egyebek vagytok, médszentkeresztiek, vagy a szomszédos települések egyikéről érkező lakosok vagytok, stb.; illetve, hogy miért döntötök úgy, hogy vállaljátok a kockázatot, és segítetek neki! Karaktereitek nem kell, hogy ismerjék egymást, de nem is feltétlenül kell, hogy mind idegenek legyenek egymás számára, pl.: összebeszélhettek, hogy néhányan ismeritek egymást a faluból, stb.

A kaland

2025.03.25.

A Dagadó Hordó fogadó fából faragott cégtáblája nyikorogva lengett a tavaszi szélben, miközben a nap utolsó sugarai megcsillantak a nedves macskaköveken. A bejáratnál, karba tett kézzel, szürkés bőrrel és éber tekintettel állt Bíró Babetta, az ork biztonsági őr, aki egyesével vizsgálta át a betérő kalandorokat.

Belépett Cseterjesi Amarillisz, a mindössze másfél láb magas, huncut mosolyú gnóm, nyomában Viliej Hanko, a félszerzet, aki mindig kétlépéses hátrányban volt a világ méreteihez képest. Báthori Fiona, zöld bőrű ork nő, íját vállán viselve, csendben követte őket. Végül a magas, szikár ember, Björn Thorsten lépett be, kardja nyelét ujjai nyugtalanul simogatták az orkok láttán. Babetta csak bólintott, és beljebb tessékelte őket.

Odabent már várta őket Tüskédi Marinka, a helyi mézsörfőzde örököse, akinek arcán aggodalom árnyékolta a szépséget. Elmondta, hogy a főzde munkásai elmenekültek — a méz valamiért életre kelt, s az üres hordók helyén most félelem és varázslat tanyázik.

A Tüskédi birtokon kiderült: Marinka egyedül viszi az örökséget, apja már régen elhunyt. A pincébe már le se mer menni — a köd sárgásan kavargott, a levegőben vibráló mágia zsongott.

A bátor csapat mégis lemerészkedett. Viliej elsőként vizsgálta a kiömlött mézet, mikor támadtak az Apacukák — édes, ragacsos lények, melyek mintha egy rémálomból szöktek volna meg. Mari egyetlen varázslattal kettőt karamellává égetett, kettőt a falhoz csapott, Björn a kardjával szinte kettéhasított egyet, bár kis híján maga is beleragadt. Fiona nyila a mézlény testébe fúródott, míg Babetta baltája véget vetett az utolsó ellenállásnak.

Továbbhaladva egy rejtélyes ajtó zárta útjukat — a padlón négy lapka, mind más-más szimbólummal. Vili szeme megcsillant; ügyesen lépett sorra a megfelelő lapkákra, mire az ajtó kattant és feltárult egy poros laboratórium.

A rendetlenségben kémcsövek, jegyzetek, rúnákra vésett kövek lapultak. Kiderült, hogy ezek tartották kordában azt a varázslatot, amely most eluralkodott. Néhány rúnát magukkal vittek, s a folyosón továbbhaladva egy kör alakú terembe érkeztek.

A terem közepén egy hordó pulzált, mintha élne. A falakon ütött-kopott rúnák, a köd egyre sűrűbb lett, mígnem belőle kirajzolódott egy hatalmas, mágiával formált méh. Babetta rúgása megrepesztette a lényt, a csapat pedig kétségbeesetten próbálta helyükre illeszteni a rúnákat, de minden próbálkozás hiábavalónak bizonyult.

Végül a hordó felrobbant — a robaj visszhangzott, a csapatot a falhoz csapta a lökéshullám, de mindenki túlélte. A hordó romjai között egy cetlit találtak, amelyen Marinka apjának kézírása állt: A helyi vadvirágok képesek kordában tartani a mágiát.

Feljutva a felszínre Marinka hálás volt, még ha bánatosan is vélekedett a felrobbant hordó ügyében. Bevallotta: ő próbálta továbbfejleszteni apja receptjét, s ehhez veszélyes varázslatot használt. A kalandorok megkapták jutalmukat — néhány aranypénzt, egy-egy különleges főzetet — majd a naplementében továbbálltak, hátrahagyva a Tüskédi birtokot és a Dagadó Hordót, ahol újra sörrel telt a korsó és nevetéssel a terem.

De a vadvirágok azóta is sűrűbben nyílnak Médszentkereszten... és a méz íze kicsit mágiás maradt.