Virághatalom

Virághatalom

Kezdés	2025.03.25.
Dungeon Master	Csongor
Karakterek	Amarillisz Cseterjesi - Sári Babetta Bíró - Eszti Báthori Fiona - Icu Björn Thorsten - Bálint Viliej Hanko - Kristóf

Különös dolgok történnek odaát, a Médszentkereszt mellett fekvő Tüskédi Mézsörfőzdében. Az elmúlt hetekben egyre gyakrabban felbukkanó ragyogó köd, nyugtalanító zümmögés, és ismeretlen teremtmények mára elijesztették a legutolsó munkást is, így veszélybe került a generációk óta fennálló, hagyományőrző családi vállalkozás. Tüskédi Marinka elkeseredetten botorkál fel-alá a faluban, abban reménykedve, hogy talál olyan bátor médszentkereszti lakost, netán átutazóban lévő kalandort, aki hajlandó segítséget nyújtani a bajba jutott gazdasszonynak, és fényt deríteni a Tüskédi-birtok alatt megbúvó rejtélyre. Marinkának minden támogatásra szüksége lesz, hogy megtarthassa a sikeres és büszke üzletasszony hírét, továbbvihesse örökségét, és természetesen, hogy ezáltal újfent kiváló mézsörrel láthassa el a környékbélieket (az így megteremtett munkalehetőségekről nem is beszélve).

Karakter készítés

Ezt a kalandot 1. szintű karakterekkel fogjuk kezdeni, akik a további, egymáshoz fűződő kalandok során fognak majd fejlődni. A karaktereitek megalkotása során érdemes lehet figyelembe venni, hogy a tervek szerint ez a kaland később egy, a helyszínek, nevek, esetleges tematika értelmében "magyarosabb" kampánnyal kapcsolódik majd össze. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ehhez az egy alkalmas kalandhoz ne kreálhatnátok olyan "eldobható" karaktert, aki a későbbiek során már nem fog szerepelni; ez is egy tökéletesen jó megoldás lehet.

A karaktereitek háttértörténetében helyezzétek el, hogyan léptek majd be a kalandba, és találkoztok Marinkával, pl.: átutazóban lévő kalandorok, katonák, hittérítők, egyebek vagytok, médszentkeresztiek, vagy a szomszédos települések egyikéről érkező lakosok vagytok, stb.; illetve, hogy miért döntötök úgy, hogy vállaljátok a kockázatot, és segítetek neki! Karaktereitek nem kell, hogy ismerjék egymást, de nem is feltétlenül kell, hogy mind idegenek legyenek egymás számára, pl.: összebeszélhettek, hogy néhányan ismeritek egymást a faluból, stb.

A kaland

1. alkalom

2025.03.25.

A Dagadó Hordó fogadó fából faragott cégtáblája nyikorogva lengett a tavaszi szélben, miközben a nap utolsó sugarai megcsillantak a nedves macskaköveken. A bejáratnál, karba tett kézzel, szürkés bőrrel és éber tekintettel állt Bíró Babetta, az ork biztonsági őr, aki egyesével vizsgálta át a betérő kalandorokat.

Belépett Cseterjesi Amarillisz, a mindössze másfél láb magas, huncut mosolyú gnóm, nyomában Viliej Hanko, a félszerzet, aki mindig kétlépéses hátrányban volt a világ méreteihez képest. Báthori Fiona, zöld bőrű ork nő, íját vállán viselve, csendben követte őket. Végül a magas, szikár ember, Björn Thorsten lépett be, kardja nyelét ujjai nyugtalanul simogatták az orkok láttán. Babetta csak bólintott, és beljebb tessékelte őket.

Odabent már várta őket Tüskédi Marinka, a helyi mézsörfőzde örököse, akinek arcán aggodalom árnyékolta a szépséget. Elmondta, hogy a főzde munkásai elmenekültek — a méz valamiért életre kelt, s az üres hordók helyén most félelem és varázslat tanyázik.

A Tüskédi birtokon kiderült: Marinka egyedül viszi az örökséget, apja már régen elhunyt. A pincébe már le se mer menni — a köd sárgásan kavargott, a levegőben vibráló mágia zsongott.

A bátor csapat mégis lemerészkedett. Viliej elsőként vizsgálta a kiömlött mézet, mikor támadtak az Apacukák — édes, ragacsos lények, melyek mintha egy rémálomból szöktek volna meg. Mari egyetlen varázslattal kettőt karamellává égetett, kettőt a falhoz csapott, Björn a kardjával szinte kettéhasított egyet, bár kis híján maga is beleragadt. Fiona nyila a mézlény testébe fúródott, míg Babetta baltája véget vetett az utolsó ellenállásnak.

Továbbhaladva egy rejtélyes ajtó zárta útjukat — a padlón négy lapka, mind más-más szimbólummal. Vili szeme megcsillant; ügyesen lépett sorra a megfelelő lapkákra, mire az ajtó kattant és feltárult egy poros laboratórium.

A rendetlenségben kémcsövek, jegyzetek, rúnákra vésett kövek lapultak. Kiderült, hogy ezek tartották kordában azt a varázslatot, amely most eluralkodott. Néhány rúnát magukkal vittek, s a folyosón továbbhaladva egy kör alakú terembe érkeztek.

A terem közepén egy hordó pulzált, mintha élne. A falakon ütött-kopott rúnák, a köd egyre sűrűbb lett, mígnem belőle kirajzolódott egy hatalmas, mágiával formált méh. Babetta rúgása megrepesztette a lényt, a csapat pedig kétségbeesetten próbálta helyükre illeszteni a rúnákat, de minden próbálkozás hiábavalónak bizonyult.

Végül a hordó felrobbant — a robaj visszhangzott, a csapatot a falhoz csapta a lökéshullám, de mindenki túlélte. A hordó romjai között egy cetlit találtak, amelyen Marinka apjának kézírása állt: A helyi vadvirágok képesek kordában tartani a mágiát.

Feljutva a felszínre Marinka hálás volt, még ha bánatosan is vélekedett a felrobbant hordó ügyében. Bevallotta: ő próbálta továbbfejleszteni apja receptjét, s ehhez veszélyes varázslatot használt. A kalandorok megkapták jutalmukat — néhány aranypénzt, egy-egy különleges főzetet — majd a naplementében továbbálltak, hátrahagyva a Tüskédi birtokot és a Dagadó Hordót, ahol újra sörrel telt a korsó és nevetéssel a terem.

De a vadvirágok azóta is sűrűbben nyílnak Médszentkereszten... és a méz íze kicsit mágiás maradt.

2. alkalom

2025.06.12.

Alig pár órával azután, hogy hőseink felszabadították a helyi sörfőzdét, a győzelmet a fogadóban ünnepelték. A sör folyt, a hangulat emelkedett – mígnem berontott Eugén, Tüskédi Marinka fia, s kétségbeesetten kért segítséget. Valami nem stimmelt a virágokkal – mágikusak voltak, de senki sem tudta, miért. Eugén arra kérte a kalandorokat, hogy hozzanak neki hagymás boglárkát a közeli Bák faluból, egy bizonyos Finedir nevű embertől. Az ajánlat: 50 arany, a növény pedig jöhetett csokorban, magban, csak szaporítható legyen.

A társaság elfogadta a küldetést. Viliej kért egy kis sót és szenet a kandallóból, hogy valami rejtélyes dologra készüljön. Babetta megszerezte főnöke beleegyezését egy rövid szabadnapra. Mielőtt azonban útnak indultak volna, még megnézték Fiona cirkuszi előadását: a félork lábbal íjászkodott, ágyúból repült, és lángoló gyűrűn szállt keresztül – a közönség rózsákat dobált.

Másnap a kalandorok egy Y elágazáshoz értek, s a jobb oldali utat választották. Az ösvény egy nyulakkal teli rétre vezetett. A nyulak kezdetben ártalmatlannak tűntek – mígnem Vili két példányt égő kezekkel megsütött. A többi nyúl erre feldühödött, és átkozódva támadtak. Mari megpróbált beszélni velük, de csak trágár szidalmakat kapott. A csapat végül sikeresen elmenekült, Vili egy sült nyulat a hóna alá csapva, s inkább a másik irányt választották.

Így jutottak el Bák falujába, melyet mohás falutábla jelzett. Az utcákon kóborolva próbáltak Finedir után érdeklődni. Björn megpróbált kihúzni valamit egy részegből, de az összetévesztette Bélával, aki valószínű a gomb gyárban volt éppen, és semmit sem tudott. A piacon Mari végül egy almaárustól megtudta: Finedir egy tünde varázsló volt, aki évekkel ezelőtt eltűnt tanítványával együtt – s egyszer még egy sziklát is nyulakká változtatott.

Ahogy a kocsma felé tartottak, egy bárány bégetve szaladt utánuk. Fiona megnyugtatta – s a bárány nyakában lógó tekercs kiderült: Speak with Animals tekercs volt. Használat után a csapat megdöbbenve hallotta, hogy a bárány valójában Finedir. Ám alighogy ez kiderült, a távolból üvöltések hallatszottak.

Egy félork, egy medve és három farkas közeledett – a bárányért jöttek. Vili ködfelhőt idézett, hogy elválassza őket. A harc kaotikussá vált: Mari véletlenül Fiona fülébe durrantott, a harcosok farkasokat vágtak le, Fiona fényes nyalábot küldött, Vili tűzgolyóval perzselt, Babetta és Björn testközelből csaptak le, Mari pedig a medvével küzdött.

A végén a csapat győzedelmeskedett. A haldokló félork utolsó szavai fagyossá tették a levegőt: "A bárányt vissza kell vinni... Novák mesterének…"

3. alkalom

2025.06.19.

Miután hőseink Bák falujában győzedelmesen megvédték a bárányként tengődő Finedirt a támadóktól, ideje volt kideríteni, mi történt vele. A mágust egykori tanítványa, Abád változtatta át egy éjszaka, majd bezárta egy eldugott virágos kertbe. Finedir csak azért tudott elmenekülni, mert a kert kapuját nem zárták rendesen. A csapat gyors tanácskozás után elhatározta: segítenek neki, és visszaszerzik a botját, hiszen csak azzal tudná visszaváltoztatni a többi átváltoztatott lényt is.

Björn megmutatta a Tüskédi Marinkától hozott levelet Finedirnek, aki felismerte a neveket – Eugén kérésére indult hát minden.

A társaság alkonyatig várt az erdő szélén, majd elindult Finedir háza felé, mely egy hatalmas tölgyfa törzsébe vájt házikó volt, az erdő közepén, egy kis kerített kerttel. Fiona elsőként mászott át a kerítésen, Vili pedig békésen csemegézett a megmaradt sült nyulából. Ahogy közeledtek, különös morgás hallatszott a közelből.

Váratlanul gorillák jelentek meg, akik megérezték a nyúl szagát. Mari próbált velük beszélni, de azok semmi együttműködést nem mutattak. Ekkor egy medve is előbújt a latrinából. A gorillák visszarohantak a kardjaikért, Finedir pedig gyorsan fedezékbe húzódott. Megkezdődött a harc.

Björn a medvét vette célba, Fiona viszont első nyila mellé ment. Vili egy tűzgolyóval perzselte meg a medvét, Mari pánikszerűen rohangált, Babetta viszont egy pontos fejszecsapással visszaváltoztatta a medvét emberré. A harc azonban nem ért véget: feltűnt Abád, a varázslótanonc. Egy fagyos sugárral támadt Babettára, akit később lebegtetni is kezdett. A társaság nem hagyta magát: Fiona íjjal lőtte, Vili újabb tűzgolyót dobott, Mari mennydörgéshullámmal zavarta meg koncentrációját – így Babetta visszaesett a földre. Abád hátrált, de Babetta utána vetette magát.

Miközben Björn és Vili a gorillákkal küzdöttek, Abád egy függőhídon menekült át a hálószobájába, ahol egy ágyat sárkánnyá változtatott. A groteszk, mégis repülni képes sárkágy™ felkapta gazdáját, s már-már menekült volna, de Fiona és Vili is támadtak rá: íj és tűz csapott le rájuk. Mari próbálta elkapni a sárkányt, de leesett. Babetta rávetette magát a lényre, és ekkor Finedir is csatlakozott – látta, hogy van esély.

Abád utolsó erőfeszítéssel elmevarázslattal próbálta összezavarni Fionát és Babettát, majd jéggel támadt, végül a sárkány egy hatalmas szálkás felhővel borította el a hőseinket.

A küzdelem még nem ért véget – de hőseink már bizonyították, hogy bármilyen abszurd helyzettel is kelljen szembenézniük, nem hátrálnak meg. A bárányért, a virágokért, és a sörért.

4. alkalom

2025.06.26.

A harc a végső szakaszához közeledett, amikor Fiona pontos nyíllövése a levegőben repkedő sárkágyat találta el, mire Vili egy tűzgolyóval végképp felgyújtotta a szárnyait. A sárkágy lángolva zuhant a földre, magával rántva Babettát és Abádot is.

Mari azonnal a földre került botért vetette magát, de a varázseszköz makacsul ragaszkodott gazdájához. Babetta segített neki, és így együtt sikerült megszerezniük – ám az erőfeszítés következményeként a bot egy ága hangos villanással és reccsenéssel letört. Az ütés ereje mindhármukat hátralökte.

Abád teste egy groteszk rángással és förtelmes hangok közepette cafatokra esett, majd undorító, habzó hústömeggé, egy habogó hústoronnyá állt össze. Az utolsó gorilla, amely még a ház környékén volt, megijedve elmenekült, bár Björn még megpróbált utána lőni.

A habogó savval próbálta leköpni Babettát, Fionát és Marit, de már nem volt elég pontos. Björn nyíllal támadott, Fiona handzsárral csépelte, Vili újabb tűzgolyóval próbálkozott. Mari közben a megtört botot vizsgálta, míg Babetta hatalmasat csapott a lényre, de a penge csak húsba süppedt.

Finedir, aki mindezt a bokorból figyelte, annyira elborzadt a habogótól, hogy elhányta magát, és visszavonult. A habogó ekkor Fionát harapta meg, de Björn egyik nyilával kilőtte a nyelvét. Fiona handzsárral kivágta egyik szemét, Vili azonban ekkor mellé dobott. Mari sarlóval levágta egyik csápját, Babetta viszont nagy baltájával mellécsapott.

A szörnyeteg utolsó támadásával Marit próbálta harapni, sikertelenül – de savat köpött, és Babetta látását elvette. Végül Björn ismét célzott, Fiona pedig scimitarral egy kritikus csapással lyukat vágott a hústömeg közepébe – ez végzett a lénnyel.

A csata után Finedir újra előbújt a bokorból... és másodszor is lehányta az elpusztított habogót. A társaság kifújta magát. Finedirtől annyit kértek: "Bégess, ha vissza tudunk változtatni."

A bárány a ház felé bökött fejével. Björn begyűjtötte a gorillák eldobott kardjait, majd átkutatta a latrinát, a sufnit és a raktárat, ahol pár napi élelmet talált. Mari megnézte a polcot, amit Finedir jelzett – ott egy "állatokkal beszélés" varázstekercset talált. Finedir átfirkált rajta valamit, majd együtt felolvasták – innentől mindenki beszélhetett vele.

Finedir elszomorodva mesélte el, hogy Abád valójában csak egy tanítvány volt, nem érdemelte meg ezt a sorsot, és a bot eltörésével már aligha lehet akárkit visszaváltoztatni. Ennek ellenére kérte a csapatot, próbálják meg – de ha ő nem térhet vissza eredeti formájába, ne hagyják szenvedni. Utolsó kívánságként arra kérte őket, ha meghal, értesítsék Brúna városának varázsiskoláját.

A csapat elrakott öt hagymás boglárkát gyökerestül, hogy ha más nem is, ezek megmaradjanak.

Vili végül megpróbálta – és a bot még egyszer utoljára működött. A fényességben Finedir ismét elfként állt előttük – teljesen meztelenül. Fiona gyorsan kölcsönadta neki a mágikus, önmagát lobogtató köpenyt, hogy méltóságát megőrizze.

A ház már szinte teljesen ki volt fosztva, de a társaság talált egy furcsa, féreg-süveget (amely kígyót vagy békát varázsol elő), valamint három életerő bájitalt.

Finedir hálásan köszönt el – ajtaja mindig nyitva áll majd a hősök előtt.

A csapat, megerősödve, de kissé elgondolkodva, elindult vissza a Tüskédi birtok felé.

5. alkalom

2025.09.11.

Miután visszavitték Marinkának a hagymás boglárkákat mindannyian megkapták a jutalmat: fejenként tíz aranyat. Björn alkudozásba kezdett, így végül megtarthatott egyetlen példányt, amit egy cserépbe ültetett. Ám Marinkának újra szüksége támadt: a fenyérgamandorra, amit csak Balla Bogdánnál találhatnak Póskallagon. A sörkészítő átadott Vilinek egy térképet, majd a csapat a kocsmába indult, ahol Mari fizette az ebédet. Babetta főnöke vonakodva engedte el, fél fizetésért dolgozhatott a következő nyolcon, Fiona próbálta arany jeggyel puhítani az alkuját, de a kocsmáros láthatóan nem érdeklődött a cirkusz különlegességei iránt. Vili lopva egy marék hamut markolt a kandallóból, ám a kocsmáros szeme azonnal rászegeződött.

Ezután északnak vették az irányt. Két és fél óra múltán a folyónál egy révész két csónakot adott nekik fejenként egy-egy aranyért. Björn és Vili ügyetlenül küzdöttek a sodrással, Björn a vízbe is esett, de sikeresen visszakapaszkodott. Átfagyva, de átjutottak a túlpartra, ahol a révész gúnyos szavai miatt Björn dühösen titokban megrongálta a csónakot.

Sötétedés után értek Póskallagra, és betértek a helyi fogadóba. A vendégek szúrós tekintettel méricskélték őket. Björn rendelt mindenkinek sört, de hamar konfliktusba kerültek egy részeggel, aki az ember mivoltára hivatkozva el akarta zavarni a diverz kompániát. Vili csipkelődve egy bökéssel zavarta meg az úriembert, Björn pedig hátba szúrta – ezzel elszabadult a kocsmai verekedés.

A köd, amit Vili idézett, mindent ellepett: emberek estek, botladoztak, székek törtek, testek repültek. Babetta székeket zúzott és dobált, Mari a földön kúszva próbálta menteni a társait, Fiona egy madár segítségével próbált kijutni, de elvágódott, Björn a pult mögé próbált ugrani, de az asztalok alá menekült, miközben üvegek törtek és ökölcsapások záporoztak. A részegek egymást is ütötték, egyikük még a falnak is nekirontott. A káosz végül a társaság győzelmével zárult: az utolsó ellenfelek is a padlóra kerültek.

Björn a pult mögött egy ládát feszített fel, a tartalmát eltette, bár közben eltört a kalapácsa. A kocsmát kifelé menet felgyújtotta, ám a lángokat meglátva megérkezett a lovasság. Menekülniük kellett, de Vili rábeszélte a többieket, hogy térjenek vissza oltani. A tűz gyorsan átterjedt a szomszédos házakra is, hatalmas fejetlenség támadt. Björn több embert kimentett, bár egyet már nem sikerült megmenteni. Vili az ajtókon dörömbölt, hogy a lakosok meneküljenek. A kocsma azonban porig égett, és a zűrzavar közepette a csapat nesztelenül elhagyta a helyszínt.

Így zárult a nap: egy újabb botrány mögöttük, de Póskallag, hát, szintén mögöttük.

6. alkalom

2025.09.15.

Balla Bogdán jr. keresztrejtvénye

Éjszakai szökésük után a kocsmáros nem felejtett: beköpte őket a városi őrségnél, így hajnalban megérkezett a lovasság. Vili és Mari gyorsan rögtönöztek: egymás hátára álltak, köpenyük alá bújtak, s így egyetlen, furcsán nyúlánk embernek tűntek. Fiona azonban nem akart menekülni, inkább kivárta a lovasokat. Az őrök pillanatok alatt körbefogták a társaságot, majd a fogdába kísérték őket. Csak Amarillisz és Vili úszták meg, ám nem távolodtak el messzire: árnyékként lopakodtak fogságba esett barátaik után.

A cellában új arc is akadt: egy Áron nevű fickó, akit kocsmai verekedés miatt csuktak le. Másnap reggelre tárgyalás várt volna mindannyiukra. Vili a cella kis ablakán át próbált beszélgetni, ám Babetta hamar megragadta a grabancánál a rácson keresztül, hogy hagyja abba a szórakozást. Az egyik őr mozdult is álmában, de végül nem ébredt fel. Björn menekülési útvonal után kutatott, de csapóajtót nem talált, a zárban pedig kulcslyuk sem volt belülről.

Aztán érkezett a megmentő: Hedvig, Fiona hűséges baglya berepült a cella rácsán át, és csőrével kinyitotta az ajtót. Egy ládában megtalálták az elvett felszereléseiket is, ám mikor Fiona az asztal alatt kúszott, belerúgott az egyik őrbe, aki erre felriadt. Babetta le akarta teríteni, de elvétette az ütést; Fiona futásnak eredt, Björn pedig meglökött egy őrt, hogy időt nyerjenek. Babetta is kiszabadult, miután ketten is próbálták lefogni. Hedvig karmával sebezte meg az egyik őrt, Mari pedig oroszlánbőgést idézett az ajtóban: az őrök megtorpantak egy pillanatra, ez pedig elég volt ahhoz, hogy mindenki kereket oldjon.

Kint az erdőben a csapat újra összeállt, végre pihenhettek és falatozhattak. Másnap Mari és Vili visszatértek a városba, hogy kiderítsék, merre találják Balla Bogdánt. Az emeletes házban azonban nem a híres ember nyitott ajtót, hanem egy tízéves fiú – Bogdán unokája, aki szintén Bogdán névre hallgatott. Elmondta, hogy nevelőapja elutazott, és egy Jenő bácsi vigyázna rá, ha az illető előző este hazaért volna a kocsmából. A gyerek tudta, hol nő a fenyérgamandor, de csak akkor segített, ha megfejtik a keresztrejtvényét. Miközben Mari ételt készített a fiúnak, Vili nekilátott a feladványoknak.

A rejtvény megfejtése után a fiú végül az erdőbe vezette őket, épp oda, ahol a csapat előző éjjel táborozott. A virágot megszerezték, majd visszaindultak a révhez. A csónakok még épnek tűntek, de amikor Babetta, Mari és Vili közös ladikba szálltak, a hajó feneke váratlanul beszakadt. Mari és Babetta a vízbe estek, Vili pedig villámgyorsan átteleportált a másik csónakba. Egy kötél segítségével végül sikerült a többieket is biztonságba húzni.

A túlparton a révész keménykedett ugyan, de végül átengedte őket. Így jutottak vissza Marinkához, aki elégedetten vette át a fenyérgamandort – a küldetés teljesítve, a csapat pedig újabb kalanddal gazdagodott.