Ricardus Desidiōsus
 | |
| Játékbeli adatok | |
|---|---|
| Egyéb ismert neve(i) | Signifer Ricardus Desidiōdus |
| Nem | Férfi |
| Faj | Human |
| Osztály | Paladin |
| Foglalkozás | Freelancer, ex-hittérítő |
| Háttér | Traveller |
| Irányultság | Neutral good |
| Megjelenés | |
| Kor | 42 |
| Magasság | 180 |
| Súly | 75 |
| Szemek | Kettő |
| Bőr | Egyértelműen van neki. |
| Haj | Középhosszú |
| Arcszőrzet | Szakáll |
| Technikai adatok | |
| Szerző | Csongor |
| Kaland forrás | Tomb of Annihilation |
Ricardus Desidiōsus (barátainak, ha éppen vannak neki, csak Rico) paladin, a Legio Ferreus Molossus egykori légiósa utazó kalandorként tengeti életét. Hittérítő múltját hátrahagyva járja a világot és keresi útját és szent hitének valódi jelentését. És trombitál. Sokat. De tényleg nagyon.
Tulajdonságok
Megjelenés
Rico többnyire szolgálati idejéből megmaradt ruháit viseli: fekete köpenyt és láncinget, alatta szíve fölött viselvén a pondíkisták közösségének szent szimbólumát. Jobbján egyszerű, de jól megmunkált, hosszú acél kard, balján egykezes pöröly lóg, melyekhez kisebb, kör alakú légiós pajzs társul.
Hátán kalandor életmódjához elengedhetetlen holmikkal (többek között kötelek, vizes tömlő, serpenyő, meg némi só) tömött zsákja feszít. Vállán átvetve legbecsesebb kincse és egyben hűséges utazótársa, egy szárnykürt fityeg. A bronz fényben csillogó hangszer, melyet Rico úgy szeret fújni, nagy szerepet játszott abban, hogy a paladin ez idáig (többnyire) ép ésszel vészelte át hosszú évek óta tartó magányos kalandozásait. Különös véletlen, hogy amikor mégsem volt egyedül, ugyanezen trombitával kergette társait az őrületbe.
Gesztenyebarna, hosszú haja és szakálla között virító szemeivel gyakran maga elé révedve, vagy a távolt kémlelve burkolózik saját gondolataiba, fohászkodva, néha még olyankor is, ha nincs egyedül. Halandó ember léte ellenére zöld szemét gyakran barnának látják, de volt, aki bizonyos szögből nézve a kékre esküdött.
Személyiség
Ha Rico egyéniségét szeretnénk tömören összefoglalni, azt a következőképpen tehetnénk: aurora mediocritas.
Lényegében életvidám és barátságos, gyakran mégis zárkózott. Megvan a másokba vetett alapvető bizalma, de mindig van nála kéznél egy egészséges adag bizalmatlanság. Habár béketűrő ember, kielégült sóhajjal nyugtázza azokat a csütörtök esti bunyókat. Sokat jelent számára a csend és nyugalom, de ha egyszer rázendít, kő kövön nem marad. Életét a vallásnak szentelte (vagy fogalmazzunk inkább úgy, tették ezt azok, akik gyermekkorában lepasszolták a légiónak), ám képes megkérdőjelezni azokat a dolgokat, amiket meg szokás kérdőjelezni, amikor olyanokról beszélünk, akik rendszerint megkérdőjeleznek dolgokat.
Rico szeret beszélni és szeret kérdezni (de főleg az előbbit), attitűdje többnyire optimista, de minimum realista, és mindig jó kedélyű - már ha nem idegesíti fel mondjuk egy összegabalyodott cipőfűző, a szembeszél, vagy a gondolat, hogy ezek a dolgok fel szokták idegesíteni. Hisz benne, hogy alapvetően minden teremtmény jó szándékkal született e világra, s igyekszik eszerint ítélkezni, mégsem hagyja figyelmen kívül a felismerés, hogy egyesekben ebből a jóból kicsivel kevesebb maradt fenn, mint azokban, akikben egy kicsit több. Ebből kifolyólag, ugyan mit sem szeretne jobban, mint békét kerek e világban, mikor kell odab*szni. Vagy épp nótázni egyet.
Egy szó, mint száz, ez az ember ösztönszerűen, természetes lazasággal tátikázik a mértékletesség macska bajusz vékony arany középútján. Tökéletes egyensúlyban van, mint ahogy mindennek lennie kellene.
Élete
Nem sokat lehet tudni Rico korai életéről, már csak abból az egyszerű okból kifolyólag sem, hogy származását tekintve is egy senki, és a Tomb of Annihilation előtt egyébként sem tartozott az ismert világ legnagyobb legendái közé. Így aztán sok ideig nem jegyeztek le róla semmit a krónikások, hiszen azt sem tudták, hogy létezik, és le kellene róla jegyezni valamit. Minden, amit tudunk tehát, a paladin saját beszámolóiból, és néhány szemtanú elmondásából származik.
Gyermekkora
Egy dolog biztos: egy nyári délutánon, mikor a nap erős fényt sugárzott a földre, rikítót, szülei a gyermek Riquito-t egy marék aranyra váltották a Ferreus Molossus seregénél. Itt aztán a pondíkisták hittérítő légiós katonát neveltek belőle (mindenesetre igyekeztek), hogy az Úr Je nevében terjessze a Messiás, Michīmus tanait.
Katonadolog
Riquitito-t már egészen korán kiemelte a többiek közül fantasztikus tehetségtelensége, illetve a zene iránt érzett kiolthatatlan szenvedélye, a két tény kombinációja pedig lehengerlő sikerrel keltett ellenszenvet a körülötte élni igyekvőkben, beleértve feljebbvalóit is.
Így alakult, hogy az alig 20 éves Rico megkapta a Signifer, azaz zászló hordozó rangot. Életbevágóan fontos szerep ez egy csatában, hiszen a zászló áll az alakzat élén, és az segít a harc hevében tájékozódni a katonáknak. Ugyanakkor ebből kifolyólag köztudottan igencsak halálos is, hiszen minden ellenséges egység arra pályázik, hogy kivonja a signifert a forgalomból, ezzel összezavarva az alakulatot. Egyesek keserű csalódottságára Ricardus azonban játszi könnyedséggel tudott nem meghalni minden egyes ütközetben.
