Vlad Tepes legendája
 | |
| Kezdés | 2024-06-20 |
|---|---|
| Dungeon Master | Kristóf |
| Karakterek | Brachatesh Omsi Yawram - Csongor
Jardin Rivério - Icu Lyrion Sutton - Sári Yara Thornberg - Eszti |
| Alkalmak | 2 |
1475 Targoviste, Wallachia - A püspök utasítására elevenen elégettek egy Lisa nevű boszorkányt. Utolsó leheletével az égbe kiáltott:
- "Ne bántsd őket, nem tudják mit csinálnak!"
Lisa halála után az égő tűzben egy férfi arcképe jelent meg, aki Vlad Tepesnek hívatta magát. Egy évet adott az embereknek, hogy mentsék az életüket, s megesküdött, hogy eltöröl minden emberi teremtményt Wallachia színéről.
1476 Targoviste, Wallachia - Wallachia érseke arról prédikált, hogy egyes tébolyodott személyeknek milyen borzasztó látomása volt, amikor azon a napon, pontosan egy éve megfenyegette őket az Ördög, de mindenki láthatja, hogy a történet csak egy szenzációhajhász nevetséges história. Az érsek még be se tudta fejezni a prédikációját, véreső és leírhatatlan, elfajzott magzatok kezdtek el hullani az égből, földrengés kíséretével felgyullad a katedrális, a tűzből ismét egy férfi arca rajzolódott ki:
- "Esélyt adtam nektek a menekülésre, de ahelyett, hogy megfogadnátok a figyelmeztetéseket, a Lisa meggyilkolásának napját ünneplitek!"
A katedrális összeomlott miközben egy kastély emelkedett a helyére. Ajtajaiból és ablakaiból óriás denevérek és démonok özönlöttek a város népére, s mészárlásba és gyújtogatásba kezdtek. Vlad Tepes megparancsolja, hogy miután kivégezték az összes lakost és porrá rombolták a várost induljanak az összes többi város felé.
Karakter kreálás
A kaland során a Tepes erői ellen kűzdő Száműzők nevű független szervezet egy csapata lesztek. Korai értesüléseitek szerint a következő csapás Gresit városa felé irányul majd. Küldetésetek, hogy Gresit védelmébe álljatok és megvédjétek a várost a pokoli csapásoktól.
A karaktereitek írása során gondoljátok át, hogy a karaktereiteknek milyen motivációja volt csatlakozni a Száműzőkhöz (ha egyáltalán csatlakozott) és milyen indíttatásból akarhatnak csatlakozni a gresiti ellenálláshoz.
Felszerelés
Karaktereitek megkapnak mindent amit a játékos kézikönyv ír, plusz a következő extrák:
- Élelmet nem kaptok
- Egy marék só (egyszer használatos)
- Egy kis üvegcse (egyszer használatos) szentelt víz
A kaland
"Rohadt egy igazságtalan világ ez, én mondom!", böfögte mérgesen a bárpult fölé görnyedő parasztok egyike, és a fogadó jártasabb vendégei érezték, hogy ebből már megint lesz valami. Csütörtök este volt, és ez egyeseknek már éppen elegendő indok egy kiadós balhéra, de az utóbbi időben kiváltképpen feszült volt a hangulat errefelé. Az olcsó sör savanyú szagától megvastagodott, dohos levegőn nehezen vágott át a pislákoló gyertyák fénye. Egy ideje már senki nem húzza a nótát idebent: nincs minek örülni. A kínos csendet a paraszt még kínosabb története szakította félbe. Éppen azt ecsetelte fennhangon, és válogatott ocsmányságokkal tarkítva, hogyan törte be a szomszédja orrát, miután rajtakapta őt kecskéjével fajtalankodni. (Tán összetévesztette az asszonnyal? Sosem tudjuk meg.) A tettlegességért azonban neki jár büntetés, és ez joggal sérthette vérig az igazságérzetét.
A sarokban három, össze nem illő figura gubbasztott az itala fölött: egy - most éppen - piros hajú félszerzet, egy tagbaszakadt bagabú és egy harcos külsejű ember. Utóbbit most kizökkentette a helyi fehérnép ledér bámulásából az új jövevény: egyszer csak kicsapódott a fogadó ajtaja, és csipőre tett kézzel betoppant rajta egy kirívóan vidám aurájú féltünde. Kék szeme, vörös haja, és szinte már erőltetett vigyora mögül kivillanó fehér fogsora ragyogott a félhomályban. A fiatal külsejű nő már-már zavarba ejtő boldogságot sugárzott, ahogy könnyed mozdulatokkal odalibbent a három alakhoz, hogy bemutatkozzon: "Üdvözletem! Lyrion Sutton vagyok. A barátaimnak csak Lyri. Leülhetek közétek?". A váratlan jó kedvtől megilletődött társaság hirtelen nem tudott tiltakozni. Lyri leült. Jardin felkelt, hogy beszerezzen még egy sört. Amikor azonban a már cseppet sem szomjas fickó aktuális gyűlöletét szomszédjáról a Száműzőkre terelte át, s ennek hangot is adott, emberünk, nem tudta megállni, hogy ne bonyolódjon szóváltásba a kellemetlen illetővel. Tudniillik, ők maguk is Száműzők voltak, és éppen azért érkeztek ebbe az istenverte porfészekbe, hogy elűzzék az ólálkodó gonoszt. Sajnálatos módon különösen nehéznek bizonyult erről a tényről ész érvekkel meggyőzni az Egyház által táplált alternatív valóságban élő helyi népeket, és a szavak tüstént öklökké lettek az eszmecserében.
Jardint arcon csapta az egyik paraszt, s ezt már társai, Teshoms és Yara sem hagyhatták annyiban. Az óriási és apró alak egyszerre pattant fel és termett ott, hogy kiosszon néhány pofont. A bagabú fél kézzel maga után rántotta a széket, amin előzőleg ült, és azzal a lendülettel kupán vágta vele az egyik támadót. A félszerzet elgáncsolt egy másikat, s a paraszt egyetlen "nemes" részét vette célba a csizmája orrával. Idő közben a pultos is becsatlakozott a csetepatéba, de mindjárt elsőnek is távozott a helyszínről, amikor olyat kapott a szemei közé kalandorainktól, hogy menten összecsinálta magát. Jardin kapott még néhány ütést jobbról is, balról is, de emberünket nem olyan fából faragták, ami ettől megreccsen. Elkapta az egyik férfi grabancát, és úgy vágta a pulthoz a szegény ördögöt, hogy csak nyekkent, majd figyelmeztetésül kivonta kardját. A berezelt csőcselék sietősen elhagyta a helyiséget.
A Száműzők és Lyri sikertelen kutakodása után a fogadó foghíjas élelem készlete tekintetében szintén útnak indultak Gresit felé. Jócskán benne jártak már a vaksötét éjszakában, amikor az útszéli erdőben találtak egy tűrhetőnek ígérkező, száraz, békés kis helyet, ahol elfekhettek reggelig. Az esti agresszív véleménycserétől megfáradva tértek nyugovóra. A fák jól leárnyékolták a csillagok és a Hold fényét, a levegő tiszta volt, az erdő pedig csendes és nyugodt. Senki sem haladt el mellettük az úton. Másnap reggel Jardint és Teshomst aljas másnaposság gyötörte...
2. Alkalom
Amint a társaság kiérkezett az erdőből, a felkelő nap sugarai között Gresit falait pillantotta meg a távolban. Ahogy közelebb értek a városhoz, azzal szembesültek, hogy a a városkaput teljesen eltorlaszolták kívülről: Az egymásba hordott hordók, ládák, szekerek és egyéb holmik magasba tornyosuló tömkelegétől alig látszott a kapu fém rácsos szerkezete.
Elsőnek Teshoms próbált meg felkapaszkodni a szemétdombra, de a bagabúk minden atlétikai adottsága, és kampóként fogódzó karmai ellenére sem tudott megküzdeni az akadállyal, és néhány szánalmasnak tűnő kapálózó mozdulat után másnapos petyhüdtséggel gurult vissza a porba. Nem úgy Jardin, akinek az előző esti "csak egy sör" már csak kellemetlen emlék volt, és magabiztosan mászott a torlasz tetejére. Odafentről egy, a kupac mögül még kilátszó, egész nap lukon benézve azt kellett tapasztalnia, hogy érdekes módon, a kapu belülről is hasonlóképpen van elzárva, megkettőzve ezzel a bejutás nehézségeit. A város belátható részei kissé kiürültnek tűntek, de egyértelműen zajlott az élet: itt is, ott is emberek bukkantak fel, ahogy a maguk dolgára igyekezve szelték Gresit útjait. Lyri, aki félvér tündeként játszi könnyedséggel szökellett a magasba. Pillanatokon belül a több
